Klinikai depresszió a beszédben
A depresszió egy pszichiátria betegség, amely befolyásolhatja egy személy hangulatát, gondolatait, viselkedését, érzéseit és jólétét. A depressziós emberek gyakran éreznek szomorúságot, nyugtalanságot, ürességet, reménytelenséget, tehetetlenséget, értéktelenséget vagy bűnösséget. Elveszítik érdeklődésüket olyan tevékenységek iránt, amelyek egykor kellemesek voltak, étvágytalanság vagy állandó evéskényszer gyötörheti őket, problémák adódhatnak a koncentrációval, problémát okozhat nekik visszaemlékezni a részletekre, vagy döntéseket hozni, és megnő a veszélye az öngyilkosság utáni vágynak, akár öngyilkosságot is elkövethetnek. Álmatlanság, aluszékonyság, fáradtság, fájdalom, emésztési problémák vagy csökkent energikusság is jelentkezhet esetükben. A depresszió alatt pszichiátriai tünetegyüttest értünk, mint például a klinikai depresszó esetében is, ám ezek a jellemzők lehetnek normális reakciók adott életeseményekre, például stressz, gyász, más betegségek tünetei vagy gyógyszerek és orvosi kezelések mellékhatásai. Számos pszichiátriai tünetegyüttes a depressziós hangulat fő tünete. A hangulati rendellenességek olyan rendellenességek csoportja, amelyek a hangulat elsődleges zavarai. Ezek közé tartozik a klinikai depresszó (MDD, általában depresszió vagy major depresszió), amikor az adott személy legalább két hete depressziós tüneteket mutat, vagy az érdeklődés vagy öröm elvesztése szinte minden tevékenységben. Ilyen még a dysthymia, a krónikus depressziós hangulat állapota, amelyenek tünetei nem érik el a klinikai depresszió súlyosságát. Egy másik hangulati rendellenesség, a bipoláris depresszió, amikor abnormálisan emelkedett és depressziós epizódok váltogatják egymást. Kutatásunk fő célja annak megismerése, hogy a depresszió milyen módon módosítja az emberi beszédet. Az orvosok gyakran használják a "elhalványult", "lassú", "monoton", "élettelen" és "fémes" jelzőket a depressziós beszéd jellemzésére. Célunk olyan akusztikai-fonetikai paraméterek azonosítása, külön-külön a szegmentális és a szupranszferális szinten, ami jellemezheti a depressziós emberek beszédét.
